Az ember nem kevesebb attól, mert utolérték az évek

A mondás azt tartja, minden életkornak megvan a maga szépsége. Árulja el, hatvanon túl miben rejlik ez a szépség?

Talán abban, hogy elmúlik a kényszeres megfelelni és alkalmazkodni vágyás. Kezdjük értékelni az élet apró örömeit, észrevesszük csodáit. Olvastam, hogy az emberek a saját korukhoz viszonyítva átlagosan tizenöt évvel későbbre teszik az időskor kezdetét. Így vagyok ezzel én is. Harmincévesen, negyvenévesen, vagy épp ötvenévesen is úgy gondoltam, hogy, ha annyi, meg annyi éves leszek, akkor majd lazítok, vagy épp nyugdíjba vonulok. Most, hogy hatvan éves lettem, megint messzebbre került az életemben az időskor kezdete. Még aktívnak érzem magam, de teszek is ezért. Mindent összevetve bátran merem állítani, hogy jól vagyok. Hozzáteszem, nekem sem gondtalan az életem, de igyekszem a jó dolgokra koncentrálni és azokat megragadni.

Ön 1998-ban visszavonult a televíziózástól és valami egészen újfajta tevékenységbe kezdett, mellyel igyekszik küzdésre ösztönözni az idősebb korosztályt.

Az én sorsom úgy alakult, hogy a képernyőnek köszönhetően sok emberhez eljutott bármit is mondtam. Ma is úgy érzem, sokan kíváncsiak rám, figyelnek arra, amit képviselek. Vallom, nem szabad lehajtott fejjel közlekednünk és feleslegesnek érezni magunkat, csak azért, mert elmúltunk X évesek. Mindenki értékes ember. Erre alapozva kezdtem tanulásba és indítottam el vállalkozásaimat. Az egészségügyi projektek felé orientálódtam. Az elmúlt években coach és mediátor képesítést szereztem, nagyon sok önismereti és önfejlesztő irodalmat olvasok. A húgommal, Kurdics Erikával ezen a területen is elkezdtünk dolgozni. Elindítottuk a Kor-határtalan elnevezésű programunkat, mely a közép és a még azon túli korosztálynak szól. Kis csapatunkkal járjuk az országot. Én a megélt tapasztalataimat, Erika a pozitív életszemléletét, a megoldásra való képesség tanulását adja át az embereknek, de van öltözködési tanácsadónk és orvosok is velünk tartanak az előadásokra. Az érdeklődőknek talán abban segítünk a legtöbbet, hogy elhiggyék, bármikor lehet változtatni és új dolgokba kezdeni. Amikor odajönnek a végén hozzánk, azt mondják, most sok gondolkodni valót visznek haza. Én hiszem, hogy a személyes találkozásnak van a legnagyobb energiát adó hatása.

A sikereken felbuzdulva pedig újabb célt tűztek ki maguk elé.

Igen, egy éve a közép és nagyvállatoknak olyan tréninget is tartunk, ahol célunk a korosztályok közötti együttműködést elősegíteni. Szerintünk nem az a lényeg, hogy ki idős és ki nem. Alapvetően nem a kor, hanem a személyiség a meghatározó. Mindenki más és más személyiség, de ha jól kiegészítik egymást, akkor hatékony a munka. A fiatalok az életkorukból adódóan nyilván energikusabbak, de az élettapasztalatot nehéz pótolni. A kettő közötti egyensúlyt kell megtalálni. A tréningeken kiderül, hogy lehet.



Mindkét törekvés jól hangzik, de hogyan lehet elérni a szemléletváltást?

Én a beszélgetés erejében hiszek. Az emberek nehezen nyílnak meg, mert azt hiszik, ha a problémájukról beszélnek, akkor gyengének fognak tűnni. Ez nem így van. A legjobb, amit tehetünk, ha kibeszéljük magunkból a gondjaikat. Ráébredtem, hogy akkor vagyok jó segítő, ha nem tanácsot adok, hanem sokat kérdezek. Hagyom, hogy beszéljenek és végül ők maguk bukkanjanak rá a problémáik megoldására. A „hogyan éljük az életünket” kérdéshez én mindig hozzáfűzöm, hogy nem az a lényeg, hogy ne legyenek nehézségek, töréspontok az életünkben, megoldhatatlannak tűnő problémák. Legyenek. Amikor az én életemben adódott kudarc, annak mindig volt valami pozitív hozadéka, és ez nem közhely. Nyitott lélekkel kell élni. Szerencsére én sem vagyok tökéletes, sok feladattal kell nekem is küzdenem.

Két huszonéves lánya van. Rájuk könnyebb vagy nehezebb hatni, mint az ismeretlen emberekre?

Akinek van gyermeke, az tudja, hogy ebben a korban nem tőlünk, szülőktől kérnek tanácsot, hanem inkább a barátaiktól, kortársaiktól. Ettől függetlenül nagyon jó a kapcsolatunk, sokat beszélgetünk. Próbálom rávezetni őket, hogy mindig egyenesen intézzék a dolgaikat, a tetteikért vállalják a felelősséget. Úgy veszem észre, a korrektség hiánycikk a mai világban.

Kemény fába vágta a fejszéjét. Miből meríti az erőt a harchoz?

A dolgok oda-vissza hatnak. Igaz, hogy energiát adok, de azt a tekintetekben, a mosolyokban vissza is kapom. Örülök, hogy így élek és ezt csinálhatom. Mindig hangsúlyozom, hogy találjuk meg a hétköznapok örömeit és tegyünk magunkért, mert más úgy sem fog. Az élet minden periódusában tanuljunk, óvjuk az egészségünket és legyünk nyitottak az új dolgok iránt. Én így élek és ez energiával tölt fel. Ma már én is felvállalom: enyém a siker és enyém a kudarc is.

Ez a munka, de a szabadidejében hogyan tud feltöltődni?

Olvasok vagy felhúzom a sportcipőmet és kirándulok. A gyaloglás nekem pihenés, felüdülés. Ha itthon vagyok, akkor szüntelenül csinálok valamit, ezért akkor tudok igazán kikapcsolódni, ha nekivágok a természetnek. Ma is három órát gyalogoltam.

Ha visszatérne a képernyőre, még több emberhez tudná eljuttatni a gondolatait. Láthatjuk még valaha műsorvezetőként?

Nem. Sok év telt el azóta, hogy eljöttem. Ha meghívnak egy-egy műsorba, szívesen megyek. Jól érzem magam a stúdióban, nem feszélyeznek a kamerák, de nem tervezem a visszatérést. Az csak akkor működne, ha elfogadnának olyannak, amilyen vagyok. Én nem látok most erre befogadó közeget. Jelenleg nincs olyan csatorna, ahol egy hatvanon túli nőnek lehetőséget adnának…

A borsonline nyomán.