A téveszmék nem ismernek korhatárt; olyan fix beidegződéseink vannak, amelyekhez annak ellenére ragaszkodunk, hogy nyilvánvalóan működésképtelenek. Ahhoz, hogy változtassunk, muszáj kételyekkel fordulni a rutincselekvéseink felé, máskülönben aligha tudjuk magunkról lerázni a megszokott „menetrendet”. Mindig azt mondjuk, hogy "minden agyban dől el", hát akkor vegyük végig a folyamatokat „agyban”!
1. rész
Ma már minden fórumon figyelmeztetnek, hogy ne kezdjünk KAMPÁNYEDZÉSBE és KAMPÁNYDIÉTÁBA. A figyelmeztetés ellenére mégis rendre ezt csináljuk, sanyargatva ezzel a testünket – és a lelkünket. Valamiért minden alkalommal, amikor elégedetlenek vagyunk azzal a képpel, amit a tükörben látunk, és eljön az a pont, amikor cselekszünk, rögtön a legradikálisabb eszközökkel esünk önmagunknak – még akkor is, ha azelőtt ez a módszer már számtalanszor kudarchoz vezetett. Manapság sokat használjuk a FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS kifejezést, így hadd vezessem be ezt a megközelítést az életmód területén is. Annak semmi értelme, hogy 2 hétig koplalunk, kimerítő edzésekbe kezdünk, gyorsan le is adunk 4-5 kilót, majd a szervezetünk kifullad, tápanyagraktáraink kiürülnek, gyengeség lesz úrrá rajtunk. A következő pillanatban már farkaséhesen vetjük rá magunkat az ételre, többnyire akkor már válogatás nélkül. A leadott 4-5 kiló gyorsan visszanehezedik a testünkre, sőt, a súlygyarapodás meg is haladhatja a korábbi testsúlyunkat (JOJO-effekt). Belátható, hogy ez a módszer nem hoz fenntartható eredményt, kár erőltetni.
A jojo effektus lényege egyébként az – és ezt sokan figyelmen kívül hagyják -, hogy amikor koplalunk, a szervezet elkezd raktározni, mert észleli, hogy jóval kevesebb energia áll rendelkezésére a mindennapi feladatai elvégzéséhez. Mivel szervezetünk nem tudja, hogy mennyi ideig kell még nélkülöznie az éltető kalóriákat, elkezd raktározni, ennek következtében lelassul az anyagcsere, beleértve a zsírégetés folyamatát is. Ráadásul rengeteg olyan sejtféleség van, amely kizárólag a szénhidrátokból képes energiát nyerni (zsírokból nem!), ezért szervezetünk előbb kezdi lebontani izomzatunk fehérjéit (melyből szénhidrátot nyer), minthogy hozzányúlna a zsírraktárakhoz. Ez az éhező, lelassult anyagcsere aztán hirtelen szembe találja magát a „falási rohammal”, amelynek óriási kalóriamennyiségéből egy jó adagot mindjárt el is raktároz. Következmény: jojo-hatás!
Ezzel kapcsolatban a másik fontos tény: minél több izomszövettel rendelkezünk, annál több energiát fog szervezetünk felhasználni izmaink táplálásához. Az izomsejt nem tartozik azok közé, amelyek csak szénhidrátokból képesek energiát nyerni; remekül hasznosítják a zsírok bontása következtében nyert kalóriákat. Kimondhatjuk tehát, hogy minél több izomzattal rendelkezünk, annál hatékonyabban használjuk fel a zsírokat energiahordozóként. Szóval ne csak a cardio és zsírégető zónákban mozogjunk, hanem heti 2x kimondottan ajánlott egy kis erősítő mozgásforma is! De erről majd később…
Összefoglalva: úgy érdemes megszervezni az életünket, hogy abba a mozgás és az étkezés élménye szervesen beépülhessen. Magyarul: soha ne kínlódjunk, soha ne vonjunk meg magunktól drasztikusan semmit, soha ne terheljük a szervezetünket szélsőségesen, soha ne dőljünk be a "bizniszdiétáknak"! A fokozatosság, a türelem, a fenntarthatóság minden korosztályra nézve fontos, de a kor előrehaladtával még hangsúlyosabb.
Hamarosan jövök a 2. résszel! :)
PI